CHICAGO IL – 3

Szerda délre beszéltük meg Dióékkal a találkozót a babnál. Bobival mi késtünk 1 órát kb., de kb. azt gondoltuk, nem baj, mert úgyis ők is sokat fognak késni. Kiderült, ők pontosak voltak, de legalább megvártak minket. Gyors élménybeszámolók után elindultunk az Oak street beach nevű strandra (a Michigan partján van, ami egy 40x400 mérföld kiterjedésű tó – picivel nagyobb a Balcsinál) a belvároson keresztül. Itt megint nagyon szép dolgokat láttunk, fotóztunk, valamint Dió engedett egy csövesnek, aki cipőpucolással kereste a kenyerét :D. Adott neki vmi 2 dollárt, ami nála volt, de a faszi meg nekiállt pattogni, hogy ez a szolgáltatás 6 dollárba kerül (persze erőszakkal pucolta meg a cipőt, szinte lehetetlen volt elkerülni). Végén szerencsére feladta a küzdelmet. A strand elég érdekes. Homokos, pálmafás strand, amit egy út választ el a hatalmas betondzsungeltől. A víz rohadt hideg volt, csak a hínárok voltak melegek benne. Innen mentünk egyet a parton, majd ismét városi bolyongás, végül kikötöttünk a Millenium parknál, ahol a bab is van, mert azt hittük, lesz egy jazz koncert. Kiderült, hogy az másnap volt, de legalább láttuk a parkot kurva szép fényekben. Minden színváltós kb, a pavilonok, meg az az arc is, aki köpködi a vizet. Vmi dokumentumfilm volt Chicago építészetéről, azt is meglestük. Nap végén kimentünk a Navy pier mellé, ahol tűzijáték volt; mint kiderült, ott minden szerdán és szombaton az van. Jó hideg lett közben, haza is mentünk.

Másnap Irénéknél ebédeltünk, mi vittünk egy pezsgőt, és voltak ott újabb rokonok is. Joe, aki a papa unokatestvére, és az ő felesége, Jean, akinek nem biztos, hogy így kell írni a nevét. Elbeszélgettünk velük, nagyon kedvesek voltak, ők is hoztak kaját, pedig Irén is annyit csinált, hogy teljesen rosszul lettünk, annyit ettünk. Utána délután 5-re mentünk az Art Institute of Chicago-hoz, ami egy hatalmas-hatalmas művészeti múzeum. Rengeteg híres festmény-szobor (a leghíresebb Seurat festmény, és a leghíresebb Gericault szobor is itt van) történelmi darabok. Dióékkal aznap ott találkoztunk. Szívesen ellettünk volna még pár órát ott, de nem volt rá idő, mert szerettünk volna a Sears tower-re felmenni megnézni a naplementét. 443 m magas alapból, de tettek rá még két antennát, amikkel együtt 520 m magas, a világ legmagasabb épülete, bár talán Dubai-ban van vmi magasabb. A kilátó része 412 m magasan van, és építettek 3 „erkélyt” is rá, amiket minden oldalról üveg vesz körül!! Érted?? Kiállsz a világ fölé, úgy, hogy semmi nincs a talpad alatt! A naplementét ugyan lekéstük, de ezt így is megtehettük. Garantáltan életre szóló élmény volt mindannyiunk számára! 15 dollárért, ami semmi volt egy ekkora élményért cserébe. Ha tiszta az idő, 50 mérföldes távolságra láthatsz el (80 km). Láttuk az egész várost kivilágítva, az összes felhőkarcoló alattunk volt. Eszméletlen. Rálépni az üvegre meg… na arra nem is mondok semmit. Azért elég óvatosan tettem a lépteimet rajt először :D. Ja és még egy kis aranyköpés fent a francban. „Na itt lenne a magas bebaszás igazán magas bebaszás!” (köszönjük Marci :D)

Pénteken elmentünk vásálni. Vettünk pár cuccot egy rohadt nagy plazában. A nap fénypontja este volt. Van még rokonom Chicago-ban, mert miért ne lenne, Diane-nek vmi unokatesó-féléje, az ausztriai Steffi néni unokája asszem, Martin. Na, neki meg van egy klubja a belvárosban. Normálisan a beugró 20 dolcsi lenne, a piákat meg meg sem kérdeztük. Háth… a legelegánsabb diszkó, amit valaha láttam, minden nagyon szép, pazar. Nagyon jó csajok, akik közvetlenek is voltak. Vannak olyan ülőhelyek, ahova elvileg csak akkor ülhetsz le, ha van előtted az asztalon egy üveg rövid (a legolcsóbb 100 dolcsi körül volt). Mi ilyen helyen ültünk, és először csak Diane és Tim kérdezgette, hogy kérünk-e még inni (de akkor sem ők fizettek, mert Tim 1 dollárt adott 4 sörért :D), de később Martin jött oda :D. Az volt a legdurvább. Terülünk a kényelmes kanapén, aztán odajön a főnök, kérdezi kérünk-e inni, és oda is hozza nekünk a Heinekeneket :D. Jót buliztunk, de haza kellett mennünk korán, nyilván Diane és Tim már fáradtak is voltak, mi meg reggelit akartunk készíteni másnap, meg mégiscsak repülőút is várt ránk Vegas-ba. Diane kérdezte, hogy hány különböző csajjal dumáltunk összesen. Mondtam neki, 3-4-el. Aszongya ááá, akárhányszor rátok néztem, mindig más csajjal voltatok :D. A reggelit meg is csináltuk, vagyis Bobi csinálta, én csak asszisztáltam néha, és finom lett (palacsinta). Aztán összepakoltunk, Tim kivitt a reptérre, Irene-t haza… A legnagyobb izgalom… Irány Vegas!